Nem, nem a struccra gondolok. Olvasd csak tovább!
Még gyerek voltam, amikor apámnak gondja akadt egy autó javításával. Olyan hibával találkozott, amire nem találta a megoldást.
Szólt egy barátjának, aki eljött, és vagy egy órát szöszmötöltek valamivel, de nem jutottak megoldásra.
A barát javaslatára elhívtak egy másik ismerőst, aki először szintén nagyon okosnak tűnt, de fé órányi próbálkozás után már igen csak alább hagyott az önbizalma.
Így ment vagy egy hétig.
Járt nálunk 6-8 ember, de egyik sem tudott működő megoldást találni a problémára.
Nagyanyám látva apám kínlódását azt mondta neki, hívj egy mesterembert, az majd megoldja!
Mesterember? Az meg ki lehet? Még nem láttam olyat. – gondoltam
Apám először azt mondta, hogy nem hív, mert az drága, de aztán beadta a derekát és késő délután megérkezett a mesterember.
Sose felejtem el, ahogy megjelent kapuban, először olyan volt, mint egy isten.
A nyitott kapun belépve, alakját átszőtte a megereszkedett nap sugarainak ragyogása, először tényleg úgy tűnt, hogy nem egy földi lény.
Aztán ahogy közelebb ért, másra lettem figyelmes.
Ugyanabban a munkásruhában járt, mint a többiek, de nem volt piszkos és egy szakadás sem volt a ruháján.
Mintha a skatulyából húzták volna ki.
Aztán odalépett az autóhoz. Kérdezett pár dolgot apámtól, megmozgatott néhány alkatrészt, majd kinyitotta a szerszámos táskáját.
Kivett belőle néhány szerszámot és valamit szétszerelt a motor tetején.
Egy apró kütyüt megfújkált, valamin még tekert egy kicsit, összerakta, majd közölte apámmal, hogy „próbáljuk meg”.
Apám elfordította a slusszkulcsot és az autó első pöccre elindult.
Még valamit mondott apámnak, arra már nem emlékszem, hogy mit, aztán apám kifizette és elment.
Az autó hangjára nagyanyám is előkerült és megkérdezte apámtól, hogy „na, drága volt a mester?”
Apám azt válaszolta, hogy nem.
Meg azt mondta, hogy „kár vót ezzel egy hétig tökölődni. Ez meg tíz perc alatt megoldotta”.
Ekkor határoztam el, hogy mesterember leszek.
Azt nem tudtam, hogy milyen szakmában, de azt igen, hogy úgy fogom csinálni, mint az a mesterember, akit ott láttam.
Ez az eset megmutatta, hogy mit ér a valódi hozzáértés és hogy nem is az a drága.
A kókler munka sokkal többe kerül.
Manapság mintha egyre több kókler volna, mesterembereket viszont ugyanolyan nehéz találni, mint régen.
Ezt a kis történetet a mai fiataloknak írtam.
Hátha kedvet kapnak ahhoz, hogy alaposan megtanulják azt, amit szívesen csinálnak.
Mester akkor lesz valakiből, ha elegendő tapasztalatot gyűjt. Ez kell ahhoz, hogy kifejlődjön az az érzéke, amitől sokkal hatékonyabban, eredményesebben rátalál a helyes megoldásra. Gyorsabban mint Te, pedig két lába van! 
Nagy szükség van a mesteremberekre, mert gyakran olcsóbb javítani, mint kidobni és venni egy újat.
Baráti üdvözlettel: Török József computer specialista
.jpg )
