Elszántság, szorgalom, kitartás

jún - 20 2012 | By

Ez a három fogalom talán a legfontosabb az életünkben.

Elszántság,

másként fogalmazva, annak anyukája a motiváció nélkül nem teszünk semmit.

Minden cselekedetünket valami motiválja.
Akkor vagyunk bajban, ha valamit meg kellene tennünk, de kevés a motiváció és képtelen abból kinőni az elszántság.
Ekkor hanyagoljuk a teendőt és elmaradunk annak véghez vitelében.
Ismerős?
Ki ne küzdene ezzel…

A szorgalom,

mint második fogalom azért meghatározó, mert e-nélkül nem fogjuk elérni a kitűzött célt.

Ez tanulás során alapvetően tetten érhető.
Aki szorgalmas, megfelelő gyakorisággal foglalkozik a tananyaggal, gyakorol, az előbb, vagy utóbb el is éri a kitűzött célt.
 

Így van ez az üzleti életben is.

Ha dolgozunk egy probléma megoldásán. Szorgalmasan, rendszeresen időt, észt és energiát fordítunk rá, akkor bizton számíthatunk arra, hogy előbb, vagy utóbb megoldjuk azt.
Ha nem végezzük szorgalmasan a szükséges munkát, akkor viszont vagy nem érjük el a célt, vagy közel sem arra az eredményre jutunk, mint amire szeretnénk.

A kitartás

talán a legérdekesebb fogalom.

Azt jelenti, hogy nem adjuk föl.

Addig teszünk erőfeszítéseket a feladat megoldására, amíg az nem sikerül.

Ez a siker egyik feltétele, de azt is sem szabad elhallgatni, hogy nem mindegy mihez ragaszkodunk, miben vagyunk kitartóak.

Csak annyit kell tenned, hogy időről időre, rendszeresen felidézed azt a vágyat, azt a célt, amit el kívánsz érni. Átérzed, átgondolod, hogy mekkora előnyt, élményt, egyéb eredményt fog jelenteni a számodra, ha eléred a célt és máris könnyebb foglalkozni a megvalósítással.

Ha pedig idő közben kiderül, hogy a cél elérése nem is éri meg azt a munkát, befektetést, amibe annak elérése kerül, akkor át kell értékelni a helyzetet.

Ezt kell tennünk akkor is, ha kiderül, hogy alulbecsültük a szükséges munkát, pénzt, időt.
Ha az átértékelés során arra jutunk, hogy nem is éri meg a befektetés, akkor nem szabad ragaszkodni hozzá.

 

Engem azonban a dolog másik oldala most jobban érdekel.

Miért van az, hogy a kezdeti lelkesedés egy idő után alábbhagy?

Olyan fontos, meghatározó képességek fejlesztését, mint
– a nyelvtanulás,
– a haladó informatikai (felhasználói) ismeretek megszerzése,
– a 10 ujjas gépelés, stb.
egy idő után elhanyagoljuk?

 

Az idő meg csak telik, és nem változik semmi.

Továbbra sem tudunk angolul, három-négy ujjal bökögetjük a billentyűzetet, képtelenek vagyunk gyorsan, hatékonyan összeállítani egy Excel kimutatást…

Így aztán álom marad a jobb fizetés, a jobban fizető munkahely.

Vagy hatékony vállalkozás híján ott tipródunk az üzletünk ajtajában és várjuk a csodát.
Több vevőt, jobb üzletet, nagyobb bevételeket.

Én most a 10 ujjas gépelést tanulom. (Meg egy csomó mást…)

Egy ingyenes online szolgáltatást használok hozzá:

http://manonet.org/hu/gepiro_program/ingyenes_gepiras_oktato_program.html

Próbáld ki Te is!

Versenyezzünk!
Melyikünk jut el először arra a szintre, hogy a hétköznapokban is használni tudja a 10 ujjas gépelést?

Te mit tanulsz manapság?

4 thoughts on “Elszántság, szorgalom, kitartás

  1. Kedves József!

    Maximálisan egyetértek Veled! Ha ez a három tulajdonság találkozik egymással akkor a siker nem maradhat el.
    Jó példa a tíz ujjas gépelés megtanulása is.Jelenleg ezt a szöveget már vakon írom. Nagyon sokáig próbáltam elsajátítani ezt a készséget, de egy idő után sajnos mindig feladtam. Aztán megtört a jég és az elszántság, szorgalom és kitartás meghozta a munka gyümölcsét! 🙂 Neked is hasonlókat kívánok a gépelés elsajátításához!!

    Üdv,

    Zoli

    1. Torok Jozsef szerint:

      Szia!

      Neked mennyi idődbe telt a 10 ujjas gépelés megtanulása?
      Én azóta nagyobb megszakításokkal oda jutottam el, hogy már képes vagyok vakon leírni bármely szöveget, a tempóm azonban még csak a fele a hat ujjas megszokott módszerhez képest, a hibázás is több.
      Úgy hogy még gyakorolnom kell, hogy meghozhassam azt a döntést, miszerint már csak vakon gépelek.

      Üdv: TJ

  2. Adam szerint:

    Tisztelt József!
    Sokat gondolkoztam azon a kérdésen, hogy ezeket a tulajdonságokat kiskorunkban a szüleinktől tanuljuk vagy saját magunknak kell kifejleszteni?
    Én is igyekszem arra törekedni, hogy mind a három tulajdonság előnyeit egyszerre aknázzam ki a nagyobb siker érdekében. Ez sokszor sikerül is.
    Van egy 12 éves húgom. Nagyon jó esze van. Amikor odafigyel simán megkapja az 5-öst, de nincs elég motivációja vagy kitartása. Azt látom nála, hogy ugyanabba a hibába fog esni, mint én. A szüleink nagyon ” lemondóan ” beszélnek velünk, ha 3-ast 4-est kapunk, ami méginkább hátravet minket, de ez nekik fel sem tűnik.
    Én hogyan tudnék ebben segíteni neki? Ez kinek lehet a hibája?
    Tisztelettel:
    K. Ádám

    1. Torok Jozsef szerint:

      Kedves Ádám!

      A legjobb, amit tudok tanácsolni, hogy mutasson jó példát neki.
      Amikor úgy érzi, hogy nincs jó passzban a testvére, akkor segítsen neki felülemelkedni a problémán.
      Ez leginkább úgy sikerülhet, ha nem a problémáról beszélnek, hanem valami olyat csinálnak együtt, amiben sikerélményt szerethet a húga.

      Akkor van értelme a problémákról beszélni, amikor elég jó állapotban van ahhoz, hogy a probléma terhe ne tudja lenyomni.
      Amikor képes meglátni a kivezető utat.

      Sajnos senki nem tanít bennünket arra, hogy szülőként hogyan lehetünk eredményesek és sikeresek.
      Általában azokat a mintákat szedjük össze, ami más családoknál tetszik, aztán ha csődöt vallunk, akkor automatikusan követjük a szüleink példáját.

      Pedig bizony tanulható a szülői eredményesség. Meg az is, hogy miként legyen sikeres, eredményes és főként boldog az ember.

      Jó szívvel ajánlom a figyelmébe Nagy Béla boldogság kurzusát.
      itt megtanulhatja a legfontosabb kezdő lépéseket, és további segítséget is kaphat az említett tanulmányok kapcsán.

      Köszönöm megtisztelő figyelmét.

      Még egy fontos gondolat!
      Őrizze meg a nyitottságát ás a tenni akarását!

      Üdv.: Török József

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*