Holnap karácsony szent este lesz.
Eszembe jutott az édesanyám, Isten nyugosztalja. Felderengett bennem a vele töltött karácsonyok emléke.
Szüleim munkásemberek lévén sohasem voltak „eleresztve”. Vallásos neveltetés sem színesítette a karácsonyokat, így leginkább az ajándékozás körül ébredt várakozás határozta meg a karácsonyi várakozásunkat.
Az én édesanyám azonban valahogy mégis képes volt egy csodálatos dologra, amit ma se felejtek el.
A karácsonyt egy estéből és néhány kellemes napból több hónapig tartó kellemes élménnyé varázsolta.
Már három hónappal karácsony előtt elindított egy játékot, aminek az volt a lényege, hogy próbáljuk meg kitalálni, mit találunk a fa alatt.
Minden nap csak egy betűt tippelhettünk, és ha sikerült eltalálni az ajándék nevének soron következő betűjét, azzal szépen lassan elkezdett összeállni a név.
A leg emlékezetesebb ajándék nevének találgatása annyira nehéz volt, hogy december 23-ra még csak az első három betűt sikerült megfejtenünk.
A nővérkémmel együtt törtük a kobakunkat.
A kitalált betűk sorban: P; O; L;
Mi lehet az pol…?
Az utolsó héten még a betű számát is elárulta. 6 betű.
Nem mentünk semmire.
Aztán eljött szent este, és a fa alatt egy fehér madzagos távirányítású rendőrautó állt, az oldalán POLICE felirattal.
Még hónapokig emlegettük széles mosollyal az arcunkon, hogy milyen jól rászedett bennünket az én jó anyám.
Már felnőttként jöttem rá, hogy micsoda zseniális húzás volt ez. Ezzel a kis játékkal hónapokig bizsergető izgalomban, várakozásban tartott bennünket.
Tudtuk, hogy jut valami a fa alá és felhőtlenül találgathattunk és várakozhattunk arra a varázslatos pillanatra.
Török József
