Még ha minden relatív is!

nov - 17 2012 | By

Pénteken bejött az üzletembe egy úr. Miközben a problémájáról és annak megoldásáról beszélgettünk, megpillantott egy egeret a polcon. Jé, ilyet vettem tegnap az Auchan-ban, mondta.
Aztán elkomorodott az arca és közölte, jóval drágábban vettem, mint amennyiért Ön árulja.

Jó az egér, elégedett vele? Kérdeztem.
Igen. Válaszolta.

Azt vette, amire vágyott? Kérdeztem.
Igen. Válaszolta.

Akkor ne foglalkozzon azzal, hogy máshol mennyibe kerül!
Örüljön annak, hogy megfelelő termékre költötte a pénzét.
Élje át azt, hogy jól választott, és élvezze a termék régen vágyott szolgáltatásait!

– – –

Tudom, könnyű ezt mondani, de gondolj csak bele, a lényeg nem az, hogy drágábban vetted!
Azon már nem tudsz változtatni.

Maximum annyit tehetsz, hogy legközelebb jobban előkészíted a vásárlást.

Biztos vagyok abban, hogy még így is jó vásárt csináltál, hiszen nem árat vásárolunk, hanem terméket, tudást, szolgáltatást.
Nem vetted volna meg a terméket, ha nem érné meg azt az árat, amit adtál érte.

Ha azzal foglalkozol, hogy megvehetted volna olcsóbban is, akkor nem fogod tudni élvezni a döntésed eredményét!

 

Ez a gondolat azonban sokkal messzebbre vezet.

A félig tele és félig üres pohár problémakörébe.

Ha hagyod magad félig üres módon gondolkozni, akkor nem fogod élvezni azt amit az élet számodra megad.

Pedig ez a saját döntésed, nem más!
Dönthetsz úgy, hogy félig tele módon gondolkodsz, vagy dönthetsz úgy, hogy félig tele módon gondolkodsz.
Rajtad áll!

 

Hogy ez mennyire végletes is lehet, következzék egy dél-amerikai történet:

A helyszín egy kisváros, délelőtt 11 óra.
Néhány perce súlyos földrengés rázta meg a várost, ami óriási károkat okozott.
Julietta, aki egy kisboltban dolgozik, lélekszakadva rohan haza. Nem tudja mi lett az édesanyjával és a négy éves kislányával, akiket otthon hagyott.
Amerre fut összedőlt kerítések, itt-ott egy-egy összeroskadt ház.
Amikor ráfordul az utcára, amiben lakik, szörnyű látvány tárul elé.
Az utca házai szinte a földig rogytak. Köztük az övé is.
A szálló por alatt csak egy nagy halom rom látható.
Térdre rogyik és ordít a fájdalomtól.
Azt kívánja, hogy bárcsak azonnal meghalna.

Üvöltése nyüszítésre vált, miközben az utca végén megpillant két közeledő alakot.
Egy nagyot és egy kicsit. Egymás kezét fogják és olyan ismerősek a körvonalaik.
Megtörli szemét, hogy többet lásson és rádöbben, hogy a lánya az és az édesanyja kezét szorongatva közeledik.
Feltápászkodik, ekkor már őt is felismerik és sírva közelednek egymás felé.
Julietta felnéz az égre és ebben a pillanatban ő a világ legboldogabb embere.
Bár oda a háza, és minden, ami benne volt, de él a lánya és az anyukája!
Lehetne ennél szebb felismerés?

A kisváros egyik iskolájának tornatermében kapnak szállást.
Még nem tudja hogyan, de biztos abban, hogy valahogy majd megoldódik a lakhatásuk.
Tele van energiával és boldog, mert tudja, hogy mindent elveszthetett volna. Ha nem megy a szomszéd utcában élő barátnőjéhez a gyerekkel együtt egy kis pletyire az édesanyja.

Hát ennyire relatív dolog a boldogság!

Te magad pedig nagyon sokat tehetsz érte.

Ha még többet szeretnél megtudni arról, hogy mit tehetsz annak érdekében, hogy a jelenben és a jövőben is boldog legyél, akkor kövesd a példámat és menj el a pároddal együtt Nagy Béla boldogság kurzusára!

Nem fogod megbánni!

Üdvözlettel: Török József
mosoly specialista
 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.