Amikor 2004-ben beköltöztünk a családi házunkba, az átalakítási munkálatok során sok fahulladék keletkezett.
Bár mi gázzal fűtünk, mégsem volt szívem kidobni a közel két köbméternyi fahulladékot.
Jó lesz az még valamire, gondoltam.
Azóta eltelt jó pár év, és lassacskán szükségessé vált az a hely, amit a mellékhelyiségben a hulladékfa elfoglalt.
Ezen a hétvégén eljött az ideje, hogy megszabaduljunk a szükségtelen helyfoglalótól.
Na, de mi legyen vele?
Eszembe jutott az a 82 éves bácsi, aki a szomszéd utcában lakik és aki tavaly, amikor ablakokat cseréltünk, elvitte a kibontott faablakokat.
Emlékszem a jó humorára. Azt mondta, hogy
minden faanyag igen értékes, mert háromszor melegszik általa az ember:
Először, amikor elszállítja, másodszor, amikor feldarabolja, harmadszor pedig amikor befűt vele.
Szóltunk a bácsinak, hogy ismét van egy kis faanyag, amit szívesen oda adunk.
Tudtam, hogy örülni fog neki és szüksége is van rá.
Így is volt. Nagyon örült és azt kérdezte, a feleségemtől, hogy mivel tartozik?
Semmivel, válaszolta az én párom, használja egészséggel!
Miközben drága jó apósommal az utcára költöztettük a hulladékfát, a bácsi szorgalmasan járta a körfuvarokat a kiskocsijával.
„Az Isten áldja meg a kezét annak, aki így feldarabolta ezt a faanyagot! Ezzel csak tüzelnem kell.”
- mondta.
Késő délután, amikor már elkezdett sötétedni, mondta, hogy mára elég lesz. A többiért holnap eljön.
„Göthös már a paripa!” – mondta.
Másnap reggel a maradékot is eltolta a kiskocsiján.
Nézz körül te is, hogy van-e olyan szükségtelen dolog, aminek a környékeden élő rászorulók hasznát vehetik.
Jó hétvégi program! 
Üdvözlettel: Török József
