Sajtófotó kiállítás 2013

okt - 06 2013 | By

sajtofotokiallitas2013

Ha tehetjük, minden évben meg szoktuk nézni a sajtófotó kiállítást.

Érdekes gondolatokat ébreszt az emberben.

Az idén is megtettük. Most hétvégén elmentünk.

Az eddigi sajtófotó kiállítások mintha mások lettek volna. Mutattak rosszat és jót is.

Az idei azonban egy nagy adag negatív töltés, amitől miután megnézted, erős menekülhetnéked akad.

Azon gondolkoztam, hogy lehet ennyire szörnyű ez a világ a sajtófotósok számára?

És hogy miért van az, hogy manapság csak az hír, ami szörnyű, tragikus, lehangoló?

Kinek jó ez?

 

Egy szerencsénk volt, hogy a drága belépő (2200 Ft/fő) más kiállításokra is feljogosított, így a borzalmak megtekintése után lehetőségünk volt némi borzalmaktól mentes érdekesség megtekintésére is.

 

Az emeleti folyosókon láttunk egy kiállítást az ősi asztalosmesterség egyik utolsó képviselőjéről. Lenyűgöző volt látni a videón, amint az idős asztalosmester kézi munkával, ragasztóanyagok, vonalzó, csavarok és vasszegek használata nélkül, a farönkből kiindulva elkészít egy lábakon álló tároló ládát.

Ilyet még nem láttam. Aki ezt megnézi, pazar képet kap arról, hogy mit is jelent az a szó, hogy mesterember.

 

A folyosó túloldalán nagyon érdekes volt egy magyar fotós kiállítása Kína falusi részeiről.

Nagyon megragadott egy pipázó idős kínai bácsi, akinek csak úgy sütött a szeméből a tisztaság és az, hogy jól érzi magát.

Talán ez adta a legnagyobb kontrasztot a földszinten végignézett sajtó borzalmak és a világban fellelhető emberi szépségek között.

 

Az emeleten található egy finn kiállítás csomózott fali szőnyegekből, amelyek kézi munkával készültek.

A több termet átfogó kiállítás nagy esztétikai élményt adott.

Az első teremben belépve még csak azt éreztük, hogy ez valami más. Jobban elviselhető, mint a földszinti sajtófotók. A további termekben azonban kitárult a finn faliszőnyegek valódi melegsége, szépsége. Az utolsó teremhez érve már kifejezetten jól éreztük magunkat. E kiállítás után már nem bántam, hogy elmentünk.

Nem tudom, hogy szándékos volt-e a rendezők részéről a kiállítások ilyen csoportosítása. Ha igen, akkor hatalmas dicséret illeti őket.

Sikerült elérniük, hogy a sajtófotók borzalmaiból felépülve, pozitív érzésekkel feltöltve hagyhassuk el a kiállítóhelyet.

Török József

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*