Tegnap kaptam az alábbi szösszenetet. Annyira szellemes, hogy közkinccsé kell tennem:
Ha újra születnék, ezt szeretném:
Halva kezdem, és rögtön kikelek a koporsóból.
Öregként felébredve nap, mint nap jobban érzem magam.
Élvezem a sok tudást, tapasztalatot. Napról napra egyre nagyobb az életerőm.
Miután túl egészséges lettem, kirúgnak az öregek otthonából, majd
évekig élek gondtalan nyugdíjasként és bekaszálom a lejáró öregségi
biztosításokat.
Ezután, amikor dolgozni kezdek, az első napon arany karórát kapok a főnökömtől.
Negyven-egynéhány évet dolgozom. Jó állásom van, sok pénzem, élvezem az életet.
Ezalatt egyre fiatalabb leszek, míg végül a koromra hivatkozva abba kell hagynom a munkát.
Jönnek az egyetemi évek: nők, buli, pia, …
Aztán következik a gimnázium: szerelem, sport, fiatalság, bohóság.
Ahogy fiatalodom, úgy válok egyre gyerekesebbé.
Jön az általános iskola: végtelen játék, semmi felelősség!
Pár év múlva kisbaba leszek és mindenki kezét-lábát töri, hogy mosolyogjak rájuk.
Az utolsó 9 hónapot békés lebegéssel töltöm egy termálfürdő-szerű helyen, ahol mindent megkapok, ami csak kell: központi fűtés, on-line szobaszerviz, stb.
Míg végül. . . egy jó orgazmusként fejezem be földi pályafutásom.
