Vigyázz, kire hallgatsz, mert a mélybe húz!

Júl - 30 2012 | By

Egy kedves barátom elhatározta, hogy kilátástalan helyzetükből egy olyan technológia alkalmazásával próbálnak kimászni, amelyet ideiglenes házak építésére alkalmaz a katonaság olyan helyeken, ahol másra nincs lehetőség.

Földdel töltött homokzsákokból építenének házat maguknak.

Vesznek egy olcsó telket valahol és oda felhúzzák a földházat.

Nagyon elszántnak tűntek a párjával együtt.

 

Miközben beszélgettünk, éreztem, hogy világvége hangulatban vannak, és nem látnak más kiutat.
A letargia és az elkeseredettség azon szintjén voltak, amikor nem tanácsos döntést hozni, mert ilyen mentális állapotban képtelen reális döntést hozni az ember.
 

Olyan érzésem volt, hogy külső hatás taszíthatta őket ebbe a reménytelen hangulatba.

Megkérdeztem egy építész barátomat, aki azt mondta, hogy Magyarországon ezzel a technológiával lakóépület nem építhető.

Az engedély nélküli építkezés büntetési tétele pedig meglehetősen borsos. (50%)

Elég, ha valamelyik leendő szomszédnak nem tetszik a dolog és bejelentést tesz, máris érkezik a bírság és a bontásra kötelezés, mert fennmaradási engedélyt egy ilyen épületre biztosan nem fognak kapni.

Hamar elvehetik tőlük a gyerekeket is (3 gyerek), ha nem tudnak megfelelő lakhatást biztosítani.

 

Muszáj volt felvennem a kesztyűt és vitatkozni velük.

  • Mi lesz, ha megfelelő lakhatási körülmények híján a gyámhatóság elveszi a gyerekeket?
  • Mi lesz, ha valaki feljelent benneteket engedély nélküli építkezés miatt? Hogy fogjátok kifizetni a büntetést? Mit tesztek akkor, ha bontásra köteleznek benneteket, ami biztosra vehető, mert az építmény nem felel meg a magyar előírásoknak?
  • Nem gondoljátok, hogy akkor lényegesen rosszabb helyzetbe kerültök, mint amiben most vagytok?

Jelenleg egy házat bérelnek. Ha nem történik katasztrófa, néhány évig még elő fogják tudni teremteni a bérleti díj összegét. A fűtést nagyrészt a barátom által összegyűjtött faágakkal oldják meg. Ahol elburjánzott, irtandó bokrokat, fákat lát ott engedélyt kér annak visszavágására. Figyeli, hogy hol vágnak vissza a közterületen fákat és elkéri a kisebb ágakat.
Szorgalmasan gyűjtöget egész évben, mint a hangya.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy kívülről nézve nem gondolnám, hogy ennyire reménytelen helyzetben volnának. Úgy látom, hogy eluralkodott rajtuk a reménytelenség.

Nagyon nehéz a helyzetük, de biztos vagyok abban, hogy van élhetőbb, reálisabb megoldás is a számukra.

Javasoltam, hogy nézzenek utána, biztosan akad olyan település, ahol szívesen látnak egy sokgyermekes, dolgos, szorgalmas családot. Tán még a beköltözésüket is segítik annak érdekében, hogy megállítsák a település leépülését.

 

Nagy álmuk egy saját kisgazdaság felépítése.

Állattartásból, mezőgazdaságból kívánják első körben a saját fenntartásukat, majd ha lehet a további bevételeiket megvalósítani.

 

A barátom erős, egészséges ember, aki szeret dolgozni.

Nem lusta, sőt.

Csakhogy most kezdi az új asszonykával negyedszer újra az életét. (Leginkább nem a saját hibájából.)

Egy ilyen, egészséges hozzáállású, tanult, értelmes és szorgalmas embernek nem lehet csak egyetlen megoldás az életére az, hogy egy korhadó padlón kiáll a szakadék fölé…

Néhány nap elteltével beigazolódott az érzésem.

Felhívott a barátom, hogy átgondolták a szavaimat és rájöttek, hogy nem jó út, ami felé elindultak.
Azt mondta, hogy tisztában van azzal, hogy soha sem akartam rosszat neki. Ezért is foglalkoztak azzal, amit mondtam.

 

Elmondta, hogy nagy hatást gyakorolt rájuk egyik ismerősük.
Elmesélte, hogy vidéken jórészt csak kilátástalanságot tapasztal az ember. Akinek pénze van, az ül rajta, kivár…

A legtöbb ember meg csak él hónapról hónapra és nem lát, nem érez esélyt a kibontakozásra.

Szóban forgó ismerősük meg van győződve arról, hogy hamarosan világháború, és/vagy olyan gazdasági összeomlás következik, amelyben nem számít majd, hogy mi törvényes és mi nem, csak az, hogy túléled vagy sem…

 

Azt válaszoltam, hogy bár megvan az esélye egy ilyen negatív forgatókönyv bekövetkezésének is, de mégsem építheti erre az életét.

Nem élhetünk úgy, mintha csak egy ilyen vészterhes jövőnek volna esélye.

Muszáj ennél pozitívabban gondolkoznunk a jövőről és egy pozitívabb, élhetőbb jövőt építenünk, különben mi magunk keltjük életre azt a forgatókönyvet, amelytől félünk.

 

Javasoltam, hogy ne beszéljenek ilyen emberekkel, mert túl erős negatív hatást gyakorolnak rájuk.
 

Csak úgy érhetik el a kitűzött álmaikat, ha képesek pozitívan, a realitásokból kiindulva, mégis előre mutatóan építkezni. Lépésről lépésre közeledni az álmaik megvalósítása felé.

Figyelembe véve jelenlegi helyzetüket, nagy valószínűséggel évekig kell még küzdeniük ahhoz, hogy felépítsék az áhított kisgazdaságot, saját házban hajthassák álomra a fejüket, …
Nem lehet azonban világvége hangulatban évekig keményen dolgozni. Megeszi az erejüket az, ha nem képesek pozitívan hozzáállni saját jövőjükhöz.
Arról nem is beszélve, hogy az utat is élvezni kell!

Sokan követik el azt a hibát, hogy egy áhított célért küzdve, közben elfeledkeznek élvezni az életet.

Évekig küzdenek valamiért, közben mindent feláldoznak a cél érdekében, aztán amikor elérik a célt, öröm helyett ürességet éreznek…

Ne kövesd el ezt a hibát!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*